Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

„Ha nincs filmszalag, én nem csinálok filmet” - Interjú Nemes Jeles Lászlóval

2015.07.13

Alkalmam nyílt beszélgetni Nemes Jeles Lászlóval a cannes-i díjas magyar film, a Saul fia rendezőjével.  

 

filmfan---nemes-jeles-laszlo.jpg

 

Nemes Jeles László neve egy csapásra beíródott a magyar filmtörténetbe, amikor is a Saul fia című filmje Cannes-ban elnyerte - 1984 óta először - a zsűri nagydíját, amely a fesztivál második legrangosabb elismerése. Maga a film emellett még a FIPRESCI-, a Francois Chalais- és a hangmérnöki díjat is hazahozta. Legújabb interjúnkban Nemes Jeles Lászlóval beszélgettünk, többek között a Saul fiáról és a rendező jövőjéről.

 

filmfan---saul-fia-2.jpg

 

Amikor 2008-ban a Türelem című kisfilmedet a Velencei filmfesztiválon vetítették, egy interjú során azt nyilatkoztad, hogy alig tudtál a székedben ülni. Milyen érzés volt ezt Cannes-ban megtenni a Saul fiával?

Addigra azért idősebb lettem. Sok fesztiválon jártam, így volt időm egy picit felkészülni, de az biztos, hogy Cannes-ban nagyon nagy a nyomás. A fókuszban, a figyelem középpontjában lenni az egy érdekes tapasztalat. Részben fel lehet rá készülni, részben nem.

 

A Saul fia mellett a Türelem című kisfilmed is holokauszt témában játszódik, és a témáról azt azért tudni illik, hogy sokan megfilmesíthetetlennek tartják. Azonban te gyakorlatilag kétszer is végbe vitted a „lehetetlent”. Van valami titkod?

Szerintem bármilyen téma megfilmesítése egy nagy kérdés. A tömeggyilkosságokat reprezentálni, megmutatni, külön feladat, nem lehet akárhogyan hozzányúlni, mert a dolog nagyon könnyen átmegy horrorba vagy szépelgésbe. Nem lehet ez a cél, mert az emberekben vagy elutasítást vagy banalizációt váltunk ki, leegyszerűsítjük azt, hogy ez mi is volt valójában.  Csak ezt érjük el vele. Ezért meg kell találni azokat az utakat, amelyeken el lehet jutni az emberekhez. A láger soha nem volt úgy megmutatva, ahogy azt kellett volna. Az egyetlen lehetőség az, hogy leszűkítjük a „kinézési” lehetőségeket, és nagyon fókuszálunk valakire. Most ezt próbáltam megcsinálni a filmben.

 

De ahhoz, hogy ez a fókuszálás jól menjen végbe, egy olyan színész kellett– aki eleve nem is színész -, mint Röhrig Géza. Hogy találtatok rá?

Nem akartunk igazi színészt, aki hozna magával olyan dolgokat vagy attitűdöket, amelyek szerintünk nagyon színészesek, filmmé teszik a filmet és nem dokumentumszerűvé. Mi viszont nagyon akartuk, hogy dokumentum jellegű legyen a film. Amikor ez kiderült, hogy egy embert keresünk, és nem egy színészt, akkor került szóba Géza. Eleinte egyébként egy másik szerepet szántunk neki, de aztán rájöttünk, hogy Gézában benne van a konokság, a kérlelhetetlenség, de közben az egyszerűség is, tehát egy csomó olyan tulajdonság, amiről úgy gondoltuk, hogy a Saulban is megvan. Így jutottunk el Gézáig, akit egyébként már évek óta ismertem New Yorkból.

 

Téged dicsér az is, hogy a holokauszt filmek olyan jeles képviselője, mint Claude Lanzmann is a saját fiának nevezett Cannes-ban. Még kiktől kaptál elismerő szavakat?

Például Kertész Imrétől, aki látta a filmet Budapesten, és azt mondta, hogy őt nagyon meghatotta és igaznak érzi a Saul fiát. Meg még sok filmestől és a közönségtől, valamint az utca emberétől is. Ez mind nagyon jólesett. Cannes-ban a zsűri is nagyon pozitív volt, szerették a filmet. A Coen testvérek is azt mondták, hogy nagyon megérintette őket.

 

filmfan---saul-fia.jpg

 

Életed egy szakaszán Franciaországban is éltél. Mi a különbség az ottani és a hazai viszonyulás között magához a holokauszt témához?

Ez egy nagyon nehéz kérdés és nagyon messzire visz. De azt gondolom, hogy azért Franciaországban – talán mert ott nem volt negyven év kommunizmus – jobban megértették, hogy milyen jelentése volt az európai zsidóság kiirtásának vagy, hogy milyen jelentése van a mai társadalomra nézve. Tehát ez egy olyan dolog, ami még ma is kísérti a társadalmunkat. Úgy érzem, hogy ez Magyarországon sokkal kevésbé igaz.

 

Ez lehet annak az oka, hogy Magyarországon meg sok más Kelet-Európai országban a köztudat számára ismeretlen egyáltalán az, hogy létezett a Sonderkommando?

Igen, ezt kevésbé tudják. Egyébként szerintem ez így van szerte Európában, mert az embereknek kevés történelmi fogalmuk van. A láger története az, amit nagyjából tudnak, de igazából még azt se. A Sonderkommando teljesen kiesik, pedig szerintem a sonderkommandósok feljegyzéseit mindenkinek ismernie kéne. Azok olyan erővel hatnak az emberre, hogy akár néhány sor elolvasása is traumát okoz a számára. Nekem mindenképp egy nagyon fontos olvasmány volt.

 

A Saul fia megtekintése után azonban képet kapunk arról, hogy milyen lehetett ezen osztag tagjának lenni vagy akár a táborban élni, úgyhogy a filmednek erős dokumentum jellege is van. Milyen alkotások voltak legnagyobb hatással rád?

Ebben a témában a Shoah, amit szerintem nagyon kevesen ismernek Magyarországon, de elképesztő anyag. Belelátni ennek az egész folyamatnak a rendszerébe, az szerintem ez elengedhetetlen és nagyon fontos is. A másik számomra pedig a Jöjj és lásd című film. Az volt az a pont, ahol azt gondoltam, hogy lehet kérlelhetetlenül vagy kvázi kompromisszummentesen filmet készíteni arról a helyzetről, amikor semmi nem marad az emberből. Ez egy olyan helyzet szintén, mint amikor a németek felégetnek hétszáz falut Fehéroroszországban ’41-ben.

 

A Saul fia stábja

 

Kicsit térjünk rá a magyar filmgyártás helyzetére! Fehér isten, Liza, a rókatündér, Saul fia. Egyre több olyan film van, amit a hazai kritikusok mellett a külföldi sajtó is elismer. Elindulhatott valamilyen pozitív folyamat a magyar filmgyártásban?

Azt gondolom, hogy ez eddig is volt a magyar filmtörténetben elég sokszor.

 

Úgy értem, hogy újra olyan sikerek jönnek, mint régen.

Az utóbbi húsz évben kevésbé voltak sikerek, vagy legalábbis nagy megakadásokkal. Nem tudom, erre nehéz válaszolni.

 

Már több, mint 50 ezren látták a Saul fiát, ami egy művészfilmtől tényleg kiugró szám – és ez csak a hazai adat. Gondoltad volna, hogy ilyen sokan fogják megnézni, ráadásul, hogy Amerikában a Sony fogja forgalmazni a filmed?

Nem gondoltuk, hogy ekkora hatása, sikere lesz. Azt majd még meg kell néznünk, hogy milyen lesz a többi forgalmazás, de azt, hogy az amerikaiak hogy fognak reagálni erre a filmre, azt nem tudtuk előre, ez egy nagy kérdőjel volt.

 

filmfan---nemes-jeles-laszlo-3.jpg

 

Gondolom, sok felkérésed van filmekre nagy stúdióktól külföldről. 

Igen, vannak, elég sok.

 

És komolyabban foglalkozol velük?

Abban a tekintetben igen, hogy valószínűleg fogok majd csinálni egy filmet Amerikában vagy amerikaiakkal itt, és ezt elő kell készíteni.

 

Azt is nálunk fogod forgatni?

Van, amit igen, van, amit nem.  

 

A Saul fiát azért Magyarországon forgattad, mert azt mondtad, hogy első filmesként könnyebb volt itt kibontakozni. A következő filmed is itthon fogod forgatni?

Igen, azt is. Az is egy magyar film lesz. Aztán meglátjuk, de a következőt biztosan itt, mert még egy csomó dolgot meg akarok tanulni, mielőtt nemzetközi filmet csinálok, vagyis már csináltam, de nem nemzetközi pénzből vagy nem stúdiófilmet.

 

Elárulsz néhány dolgot a következő filmeddel kapcsolatban?

Csak annyit mondanék egyelőre, hogy 1910-ben játszódik Budapesten és egy fiatal lány felnövésének története, és egyben ez egy thriller is lesz.

 

filmfan---nemes-jeles-laszlo-4.jpg

 

Már többször elmondtad, hogy a hagyományos, celluloidra forgatott filmre esküszöl, ugye a Saul fiát is így forgattad, holott a többi rendező már átállt a digitálisra. Miért maradsz a hagyományos filmkészítés mellett? Fontos értéknek tartod?

Abszolút fontos értéknek tartom. Azt gondolom, hogy az igazi film filmre forog. Aki látja, hogy milyen a film és milyen vele dolgozni, az nem mondhatja, hogy nem veszejti el az alkotás lelkét a digitális világ. A digitális világ termeli az anyagot, de semminek nincs értéke. Minden csak nagyon rövid életű. A filmet ki kell érdemelni. Nem véletlenül van minden filmes reklám a pergő filmmel meg a filmes kamerákkal reklámozva, akkor is, ha már nincs is hozzá semmi köze. Azt gondolom, ugyanúgy, mint Nolan, Tarantino, Wes Anderson vagy Paul Thomas Anderson illetve Spielberg, hogy a filmnek olyan világa és mágiája van – mind készítésben és vetítésben -, amit nem szabad elveszíteni, mert az internet veszi át a hatalmat. Nem akarunk internetet vagy tévéfilmeket nézni egy sötét teremben. Az is fontos, hogy rendezőként többször kell meggondolnod, hogy milyen döntéseket hozzál,  ha filmre forgatsz.

 

Ez azt jelenti, hogy a jövőben is a hagyományos filmkészítés mellett maradsz.    

Ha nincs filmszalag, én nem csinálok filmet. Nem érdekel a digitális videókészítés.

 

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a filmedhez!

Köszönöm szépen!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

M.Ági - Gratulálok

2016.02.07 17:53

Nagyon jó,sok érdekes dolgot tudtam meg,amit eddig nem!Élmény volt olvasni!Így tovább!