Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

„Egy komplexitást akartam megmutatni” – Interjú Sopsits Árpáddal, A martfűi rém rendezőjével

2016.11.09

Alkalmam nyílt beszélgetni Sopsits Árpáddal, A martfűi rém című magyar thriller rendezőjével.

 

filmfan---sopsits-arpad-2.jpg

Forrás: Varsói Filmfesztivál

Sopsits Árpád a Torzók, A hetedik kör és még sok más remek alkotás rendezője. A legújabb filmjében az 1950-60-as évekbeli martfűi sorozatgyilkosságokat eleveníti meg és közben bepillantást enged az akkori rendszer működésébe is. A filmben szerepel többek között Anger Zsolt, Balsai Móni, Hajduk Károly, Thrill Zsolt és Bárnai Péter. A martfűi rém a Varsói Filmfesztiválon már bemutatásra került, november 10-től a hazai mozi kedvelők is megtekinthetik. Sopsits Árpád rendezőt az interjú során a film készítésének részleteiről kérdeztem.  

 

filmfan---martfui-rem.jpg

 

A martfűi sorozatgyilkosság egy elég hírhedt, ismert eset, de mégis mi az, ami különlegessé teszi, kiemeli a többi bűneset sorából?

Egyrészt egy elég nagy justizmord történt, tehát egy igazságügyi tévedés. Ennek a háttere mindenféleképpen érdekes és szokatlan. A valóságban, és ahogy a filmben megoldom, elég erős rendszerkritika is megjelenik, ami ugyanúgy érdekelt engem, mint a krimi vagy a thriller vonal.

 

A filmben mennyi a valós esemény és mennyi a fikció?  

Azt azért nem mondom el! Jól néznénk ki! Mindenki találja ki! Azért van odaírva, hogy „igaz történet alapján”. Sok minden valóság, sok minden fikció. Egyébként számoznom kéne, hogy ez a jelenet valóság, ez pedig fikció. Az a kérdés, hogy amit én állítok és bemutatok a filmmel, az elfogadható-e. Tehát nem az arány a kérdés. Nyilvánvalóan senki sem volt ott, amikor a gyilkos a feleségével beszélgetett. Szintúgy más családok beszélgetésénél sem. Képtelenség lett volna. Ha valaki ezeket a jeleneteket összeszámolgatja, akkor ki tudja számolni a százalékos arányokat, én ezt nem tettem meg. De az események, a történések szintjén nyilván dokumentumszerűen hiteles a film.

 

Gondolom hosszas kutatás előzte meg a filmet.

3500-4000 oldalnyi anyagot olvastam el hozzá.

 

Ezekhez a dokumentumokhoz nehéz volt hozzáférni?  

Először igen, de aztán kaptam minisztériumi engedélyt, onnantól kezdve már nem.

 

filmfan---martfui-rem-3.jpg

 

A dokumentumok alapján mennyire lehetett kikövetkeztetni a szereplők valós személyiségét?

Elég sok mindenre lehetett következtetni belőlük. De ezek nem elsősorban a személyiségrajzokkal, hanem az ügy körüli problémákkal foglalkoztak. A tényfeltárás nagyon más, mint amikor pszichológiai háttérrajzot készítünk valakiről. Azokkal is találkoztam, hiszen az anyagban a pszichológusok véleménye is benne volt, de hát a pszichológusok szemszögéből sem hiszem, hogy egy ember egy-két beszélgetés alapján feltérképezhető. Alapvetően inkább a saját vallomásaik alapján rekonstruáltam a személyiségeiket. Nem annyira az alapján, amiket róluk mondtak, hanem sokkal inkább, amit ők maguk vagy a rokonaik, a közvetlen környezetük állított róluk.

 

Mit tekintett elsődlegesnek, hogy bemutassa a gyilkosságok pszichológiai hátterét, előzményét vagy azt, ahogy a hatalom, a rendszer reagált minderre? 

Ez olyan, mint amikor az ember ír egy verset és megkérdezik, hogy melyik sorért írta meg. Ő egy verset írt. Én is egy komplexitást akartam megmutatni és szándékosan nem emelek ki semmit, mert nem akarom, hogy arról szóljon. Azért csináltam meg ilyen komplexen a történetet, hogy ne egy szemszögből legyen elkészítve.

 

A film milyen hosszú folyamat eredménye, tehát mikor merült fel Önben először az eset megfilmesítésének a gondolata és milyen út vezetett az elkészülésig?

A ’70-es években hallottam a rádióban beszélni az ügyvédet erről az ügyről, ami akkor felkeltette az érdeklődésemet. De tudtam, hogy akkor nem lehet egy ilyen filmet megcsinálni. Úgyhogy a 2000-es években kezdtem el vele újra foglalkozni. Először a tévénél próbálkoztam, az nem sikerült, aztán két és fél-három évvel ezelőtt a Magyar Filmalapnál, és most lett belőle mozi. Tehát elég hosszú „kihordási időszak” van mögöttem.

 

filmfan---martfui-rem-4.jpg

 

A martfűi rémet celluloidra forgatták, annak ellenére, hogy a rendezők nagy többsége már átállt a filmkészítés digitális verziójára. Fontos értéknek tartja a hagyományos filmet, ezért marad meg a filmkészítés ezen formájánál? 

Én ezt nem tartom hagyományosnak, hiszen a legtöbb helyen rendezői és produceri döntés, hogy mire forgatnak. Nagyon sok film forog még továbbra is 35mm-es filmre, bár kétségtelen, hogy a többsége már villanykamerára készül. Itt a filmnél, pont azért, hogy még jobban megidézhessük a ’60-as éveket, akkoriban használt lencsét használtunk, és azt a képformátumot, a CinemaScope-ot, és nyilván ehhez a 35-ös film érzékenységét. Miközben sok nehézséget okozott, mégis ragaszkodtunk hozzá, mert úgy éreztük, hogy ezzel is egy kis időutazást tudunk tenni, még ha mind a szemlélet, mind a vágástechnika és a hangtechnika sokkal maibbá is teszi a filmet. Ez a kettősség a célunk is volt.

 

Milyen élményei vannak a forgatással kapcsolatban?  

Őszintén mondom, nagyon jó forgatás volt! Talán életem legnyugodtabb forgatása!

 

Milyen hazai fogadtatásra számít?

Az az igazság, hogy én azt szeretném, ha igazi mozi élménye lenne a nézőknek. Ebben az esetben nehéz azt mondani, hogy „jó szórakozást”, hiszen ez nem egy szórakoztató mozi. Persze bizonyos szempontból az is, hiszen egyfajta műfajiság is benne van, a pszicho-thrillerszerűség vagy krimiszerűség. Az biztos, hogy a néző egy percig sem fog unatkozni!  Arra számítok, hogy azért minimum húszezer ember meg fogja nézni a filmet. És talán a többségének tetszeni is fog.

 

Nagyon szépen köszönöm. Sok sikert kívánok a filmjéhez!

Köszönöm szépen!  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.